Középföldének neveztem el a telket ami az első volt a ChillCamp helyén, de erről mindig eszembe jut a Gyűrűk Ura trilógia. El is indítom most a blog írás mellé… 🙂 Node a mostani bejegyzésben azon szeretnék átszaladni, ahogy a végleges helyszín kialakult.
Teljesen őszintén nem akartam, hogy ekkora terület kerüljön hozzám. KözépFölde megvételekor pont elégnek tartottam mind a házikó, mind a telek méretét (~2500nm). Viszont… elég erősen introvertált emberként a nyugalmat nagyon kerestem, és amikor ide költöztem nagyon erős volt a felvásárlási kedv a településen. Az árak is elszaladtak így elég sok helyre került ki az eladó tábla. Az egyik építkezésen a környéken hangos mulatozással költöztek az új lakók… Apróságnak tűnik a dolog, de elég volt ahhoz hogy elültessen egy pici magvas gondolatot: „Mi lesz ha ripityom zenét kell hallgassak hétvégente a csönd helyett? Mi lenne ha… én lehetnék a saját szomszédom? Akkor csönd lenne” XD. És így történt.
A mellettem fekvő területek teljesen elhagyatottak voltak. De egyszer megjelent egy úriember… A FERI, így nagybetűvel. Megbízási alapon pont ő nyírta mind a két telken a füvet tőlem balra és jobbra is, így fel tudtam venni a tulajdonosokkal a kapcsolatot. Először csak a bal oldali (FügeFöld) telken gondolkodtam, a jobb oldali annyira nem is volt érdekes. De… történt, hogy a fűnyírás közben rábukkantunk valamire:
Bizony ez a pöttöm a fűnyíró zajától keltett félelemtől megfagyva bújt a fű mélyén. Ez volt az első alkalom, hogy végigsétáltam az egész jobb oldali telket, nehogy még kuporodjon valamerre egy kis őzgida és megsérüljön. Sikerült is megtalálni még a testvérét is, és megóvni a fűnyírás alatt, este az egész család továbbsétálhatott.
Viszont elvarázsolt a helyszín. A kis titkos „kastély”, az előkert, és az a rengeteg vízió ami azonnal bevillant. Elindult hát ennek a területnek is a megszerzési procedúrája, és mire a végére értünk a papírmunkának el is röppent másfél év. De a kezdet időszakban még állt az épület teteje, de látszott hogy majd 20-30 évig ázott és elhagyatott volt. Tényleg be is jártak ide a hegylakók kirándulni, megpihenni és megcsodálni. Sajnos nem csak a barátságos, de az ártó kezek is megtalálták. Rengeteg dolgot letörtek a kerítésről, bementek a házakba. Mire hozzám került a telek mind a három épület teteje összeszakadt, és a felújítási munkák nehezebbek lesznek. A főépületnél lehet hogy lehetetlenné is válik, persze minden pénzkérdés lenne, de sajnos nincsenek milliárdjaim amit rá tudnék locsolni. 🙂
2024 elejére értem el oda, hogy minden a nevemre került. Összesen négy telek, minden épület a lehetőségeivel és nehézségeivel együtt. Valójában sokszor gondolkodom el azon, hogy tudom-e mit vállaltam be, de elég kevésszer gondolkodom ezen, mert az egész hely egy megvalósult álomnak és ajándéknak tűnik. A nyugalom szigetének ahol eltűnik a stressz. Semmi sem kötelező és senki számára nincs megfelelési kényszer. Csak egy álom, egy vízió aminek a megvalósítása egy élménydús kihívás. 🙂